Sherlock Holmes? (4. rész)

Sherlock Holmes? 

ELSŐ RÉSZHEZ KATT IDE

MÁSODIK RÉSZHEZ KATT IDE

HARMADIK RÉSZHEZ KATT IDE

- Helló! Jack Harkness kapitány vagyok – lépett rögtön Clara-hoz a – még férfi szemmel is – lehengerlő idegen.

Valószínűleg Clara is így vélekedhetett, ugyanis leheletnyi elérzékenyülést vettem rajta észre, ahogy viszonozta Jack vizslató tekintetét. Az egyetlen ember, akinek azonban nem volt ínyére a dolog, az a szemét forgató Doktor volt.

- Az Isten szerelmére, Harkness, fejezd már be - s igyekezett visszakerülni a figyelem középpontjába. – Miért érzem úgy magam, mintha ez történne minden egyes alkalommal? – dühöngött magában.

- Mert úgy van – nevette el magát a kapitány, s miután kezet csókolt Clarának, a Doktorhoz fordult. – Én is örülök, hogy látlak, barátom – majd fittyet hányva az ellenséges fogadtatásra, szorosan magához ölelte.

A Doktor arca pedig egy pillanat alatt meglágyult, s rövid vonakodás után ugyan, de szeretettel viszonozta az ölelést.

- Régóta ismerik egymást? – kérdeztem Clarától.

- Igen, bár személyesen még sosem találkoztam Jackkel, de sokszor hallottam már róla. Egyszer ő menti meg a Doktort, egyszer pedig fordítva.

- Á, szóval a Doktor kezdetben lehordja a barátait, majd mikor úgy tartja kedve, megmenti azokat és kimutatja szeretetét? Hm, nem is tudom, kire emlékeztet – jegyeztem meg mosolyogva.

- A Doktor… minden. Zseniális, egyedi, rendkívüli és benne van a világ legtöbb szeretete ebben az univerzumban. Még ha ez nem is süt le róla az első alkalommal – nevette el magát.

- Nos, én is ismerek egy ilyen embert, s elhiheti, róla főképpen nem ezt gondolja elsőre az ember – jegyeztem meg.

Clara értette a célzást, s bátorítóan hátba veregetett.

- Nekem elhiheti, ha valaki, akkor a Doktor képes visszahozni Sherlockot.

- Így van, képes rá. No, persze, csak az én segítségemmel – állt elém hirtelen Jack Harkness. – Jó napot! Jack Harkness vagyok – mutatkozott be egy kacsintás kíséretében.

- John Watson. És… köszönöm a segítségét.

- Ó, igazán nincs mit. Teszem a dolgom. Szinte mindennap segítek valakinek és…

Ömlengését a Doktor szakította félbe, miközben már komolyan kezdtem elgondolkodni, hogy az ő világukban csak öntelt emberek léteznek… s hogy valószínűleg akkor Sherlockkal is ott ismerkedhettek meg.

- Jack, ha befejezted önmagad fényezését, talán elmondhatnád Johnnak, hogy miért is vagy itt, mert gondolom, kíváncsi rá – s színpadias gesztikulálásokkal átadta a szót barátjának.

- Igen, nos, John, sokáig úgy tudtuk, hogy a tér-idő repedéseket sem nyomon követni nem lehet, sem manipulálni azt, hova is vigyen egy embert. De, itt vagyok én, a Torchwood vezetője, akinek egy bizonyos ideje birtokában van egy bizonyos szerkezet, mellyel mindez megtehető. Egyszer már használtuk is – több-kevesebb sikerrel -, s úgy tervezzük, hogy most is ennek segítségével fogjuk visszahozni a barátját.

- Természetesen ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, de közös erővel úgy hiszem, képesek leszünk rá – mutatott a Doktorra.

- És el is hoztad? – kérdezte rögtön az említett személy, s amint Jack átadta neki, vizslató tekintetével pásztázni kezdte a különleges szerkezetet.

- Miért is van ez a Torchwood birtokában? – folytatta a Doktor.

- Jaj, istenem, ugyan hol máshol lehetne? Nálunk van a legnagyobb biztonságban – forgatta a szemeit Jack.

- Meghiszem azt – horkant fel a Doktor.

- Ó, Doktor, igen, valóban, ez egy tiltott szerkezet, s ha bárki tudná, hogy nálam van, valószínűleg megszűnnék létezni… bár ez nem nagyon lehetséges, szóval az örök kínszenvedéstől mentenél meg azzal, hogyha nem fecsegnéd el, és inkább megköszönnéd a segítségem ahelyett, hogy ezt is az ellenőrzésed alá akarod vonni! – csattan fel.

A Doktor arckifejezéséből kiderült, hogy igencsak meglepte ez a kirohanás, s igazán türtőztetnie kellett magát, hogy ne szóljon vissza. Rendezte arcvonásait, s mintha mi sem történt volna, folytatta a manipulátor szemrevételezését.

- Hogy indítható el?

- Képletekkel. A tér-idő mezőt írják le, s ha belegondolok, igazán egyszerűek ahhoz képest, milyen sokáig nem tudták elkészíteni.

- Mégsem te jöttél rá erre a nagy felfedezésre, ha nem tévedek – jegyezte meg epése. – Egyébként ezek hol vannak? – érdeklődött tovább a Doktor.

- A fejemben – felelte egyszerűen Jack.

- Remek, szóval te is akarsz jönni – következtetett.

- Még szép, hogy menni akarok! A Doktor pedig tudom, hogy nem szívesen vinne magával, így bebiztosítottam a helyem – magyarázta nekem és Clarának.

- Miért nem vinne szívesen? – kérdeztem rögtön.

- Azért, mert vakmerő, megbízhatatlan, nem követi az utasításokat, továbbá elég egy jelképesen halhatatlan lény az utazáshoz. Ja, és elég lett volna két emberre vigyáznom, s két ember életéért felelnem, azért – adott kielégítő választ a Doktor.

- Igen, és pont ezért imádsz velem utazni – kacsintott a Doktorra Jack.

Egy pillanatig sem zavartatta magát vagy azt, hogy nem látja őt szívesen a Doktor. Belegondoltam, vajon hány közösen eltöltött nap, utazás kellett ahhoz, hogy idáig jussanak. Az érdekes azonban az volt, hogy amennyire hasonlítottak, pont annyira voltak az ellentétei is egymásnak. Egyik pillanatban a világ legtökéletesebb párosát alkották, a másikban pedig ordítoztak egymással. Vajon az univerzum játszik velem egy kegyetlen tréfát és csak beleképzelem a helyzetbe ezeket a dolgokat, vagy tényleg olyanok, mint mi Sherlockkal? Hihetetlen ezt így kívülről látni.

Nem, mi azért ennyire nem vagyunk eltérőek. Vagy talán mégis?

- Mikor indulunk? És hogyan? – kérdeztem, hogy eltereljem gondolataimat.

- Akár három percen belül – mondta Jack.

- Ó, várjatok, meg kell néznem, hogy bezártam-e a Tardist – kapott a zsebéhez, s ismét őrült kutatásban kezdett a kulcsai után. A következő pillanatban pedig már rohant is hőn szeretett járművéhez.

- Férfiak és a játékszereik – jegyezte meg epésen Clara.

- A hogyan kérdésre pedig a válaszom, hogy rázósan. Először is, mindenki meg fogja fogni valamelyik testrészem – ekkor Clarára kacsintott, aki számomra döbbenetes módon elpirult -, majd egy sor bonyolult művelet beütése után utazunk egy csöppet, s remélhetőleg a barátja lábai előtt fogunk heverni, mikor kinyitjuk a szemünket.

- Értem, tehát csöppet sem veszélyes a dolog – mosolyodtam el. – Egyik résznél sem lehet hiba.

- Egy fikarcnyi sem – nevetett fel Jack.

- Megjöttem! – kiáltott fel a Doktor, mintha nem láttuk volna eddig is.

- Indulhatunk? – kérdezte Jack, s maga köré vont minket. - Doktor? Megnyomnád azt? – mutatott egy kék gombra.

- Ez az a sok bonyolult művelet? – érdeklődtem.

- Igen, már előre beállítottam mindent. Míg ti bájosan cseverésztetek, addig én ráhangoltam a manipulátort erre a repedésre – magyarázta.

- Mehet? – fogtuk meg mindnyájan a kezét.

Fictions a Facebookon. Klikk! :)

Wholock új része! Remélem, elnyerte a tetszéseteket! Írjátok meg véleményeteket kommentben! :)

Legyen szép életetek!

Sok puszi:

Flóra xx